A posta-, röp-, dísz- és haszongalambok tenyésztésének jellegzetességei

 Postagalamb-tenyésztés jellegzetességei

Postagalambok tájékozódási képessége:

 A galambok eme képességét az angol „homing of pigeon” kifejezés fordításaként talán pontosabban hazatérési akaratként értelmezhetnénk. A galambok hazatalálási képessége leginkább a Nap állásához mért navigációs képesség függvénye.  A Nap segítségével történő navigálás a galambok veleszületett adottsága, melyben szerepet játszik a horizont és a Nap által bezárt szög („Nap magassága”). Feltételezhető, hogy postagalambok a Nap állását minden pillanatban pontosan ismerik, így felengedéskor tudják, milyen a Nap állása a több száz km-re fekvő dúcuk felett, tehát a felengedési hely és a hazai dúc napállása adja meg a helyes hazatérési irányt. E miatt fontos, hogy a verseny során a feleresztés pillanatában a Nap látható legyen számukra. Ha az idő borús, a galambok irányt téveszthetnek, ha viszont már úton vannak és csak később lesz felhős az ég, a helyesen megválasztott irányról nem térnek le. Ezt a képességet tréningekkel javítani lehet, valamint az életkor és a megszerzett rutin is fontos e tekintetben. Néha a természet is megtréfálja a tájékozódó postagalambokat az „inverziónak” nevezett jelenség révén. Ez azt jelenti, hogy két száraz, hideg légréteg között egy meleg, nedves légréteg keletkezése esetén a párás légrétegen áthatoló fénysugarak megtörnek, ezért a galambok számára úgy tűnik, hogy a Nap máshol áll, mint valójában, így a tájékozódásuk zavart szenved. Fontos szerepet játszik a földmágnesesség is a tájékozódásban. Erre az enged következtetni, hogy bizonyos felengedési helyeken mindig nagy a veszteség a versenyek során. Kimutatták, hogy a különböző érclelőhelyek fontosak e tekintetben, de a gyakori hadgyakorlatok színhelyei ill. a nemzetközi vásárok, bemutatók színhelyei is komoly nehézségeket jelentenek a különböző híradástechnikai berendezések üzemeltetése által. Helikopterről követe ill. manapság már GPS-el figyelt hazatérési kísérletek is bizonyították, hogy a galambok kezdetben nagy falkában együttrepülve kezdik meg hazatésérüket, majd kisebb csapatokba verődve szétszélednek. Az útjuk során kerülik a magas tereptárgyakat, hegycsúcsokat, előszerettettel követik a völgyek, nagy folyamok vonalát. Érdekes hazai megfigyelés azonban az, hogy a galambok kerülik a nyagyobb tavakat akár a hazafelé vezető úton, akár a start közelében található is az. A hazavezető út utolsó 25 km-én az optikai tájékozódás és a szaglás jut fontos szerephez. Mindezt a szélsőséges időjárási viszonyok jelentősen befolyásolják. Ilyen extrém környezeti tényező a köd, amely korlátozza a látást, szétszórja a fényt és kontúrhalványodást okoz. A vihar közeledte, a nagy elektromos kisülések (pl. Napfolt-tevékenység), az óriási légnyomáskülönbségek mind okai lehetnek a tájékozódási képesség csökkenésének.

A postagalamb típusai:

A mai modern postagalamb nemesítésének bölcsője Belgium volt, ahol az 1800-as évek elején komoly tenyésztői munka kezdődött. Az ország nagy galambtenyésztő körzeteiben más-más fajtákra (camus, sirályka, dragon) helyezték a fő hangsúlyt, és így küllemükben is eltérő típusok jöttek létre. A Brüsszeli típus fokozatosan háttérbe szorult, mert az Antwerpeni és a Lüttichi típusok jobb tájékozódó képességgel, erős fészekszeretettel és kiemelkedő gyorsasággal rendelkeztek. A Lüttichi típus e mellett kitartó repülő is volt, így a mai postagalambok kialakulását e két utóbbi típus határozta meg.  A nemesítés és szelekció alapja a galambok röpteljesítménye és gyorsasága volt. A kíváló állományok kialakulását segítette a fogadásos rendszerben történő versenyeztetés. Az első versenyt Rómából rendezték a belga tenyésztők, a postagalamb fajtatiszta tenyésztéséről 1860- óta beszélhetünk. Belgium meghatározta a környező országok postagalamb tenyésztését, nemesítését is. Napjainkban Belgium mellett, Hollandia, Németország hasonlóan rangos galambász nagyhatalomnak számít. A Belgiumban kitenyésztett változatok ma is elfogadott típusok:

-          Rövidtávú galambok (300 km-ig): Általában nagyobb testű, rövidebb szárnyú galambok. Legfőbb követelmény velük szemben a gyors tájékozódó képesség, robbanékonyság, erős hazatérési vágy és a dúcba való gyors berepülés. Jelentős a tenyésztő és a galamb közötti személyes kontaktus.

-          Középtávú galambok (300-600 km-ig): A rövidtávú galamboknál kisebbek, könnyebbek. Fontos a szilárd szervezet, ellenállóképesség. A csalhatatlan tájékozódó képesség,  az erős hazatérési vágy ennél a típusnál is fontos.

-          Hosszú távú galambok: (600-800 km-ig): Szuper intelligens, nagy vitalitású, kimagasló egészségi állapotú galambok, amelyek relatíve a legkisebbek a három típus közül.

-          Szuperhosszú távú vagy maratonos galambok (800 km felett): Nyugodt, flegmatikus, szuperintelligens galambok. Lassabban vedlők, későn érők, pehelykönnyűek, nagy szárnyfelülettel rendelkeznek.

-          Allround galambok (minden távon jól szereplő, champion tipusú galambok): egészségi állapotuk, formatartó képességük kiváló, gyorsak, küzdenitudásuk példaértékű, szervezetük kitűnő.

-

Versenyzési módszerek a postagalambtartásban:

  • A természetes módszer:

Ennek a legegyszerűbb változata az un. fészekről való versenyzés. Ekkor nem avatkozunk be a normális életfolyamatokba. A galambok egész versenyszezon alatt (márciustól egészen augusztusig) tojáson ülnek, fiókákat nevelnek. Mindkét nem tagjait lehet versenyre küldeni. Fontos pszichikai tényező a fészekállapot, amely minden egyedre más-más hatást gyakorol. A kímélő módszer a természetes versenyzési mód továbbfejlesztett változata. Ez esetben már segítünk galambjainknak azáltal, hogy pl. csak egy fiatalt neveltetünk fel az idény kezdetén, később pedig már vagy nem neveltetünk, vagy csak igen fiatal koráig hagyjuk a szülőpár alatt a fiatalokat(1-8 napos korig), jelentős energiát takarítva meg ezzel a versenyző szülők számára. A száraz fészek módszer alkalmazásakor a tojásokat pár napi kotlás után műtojásokra cseréljük, a fiatalok kikelését így meg tudjuk akadályozni, ezáltal mentesítjük a szülőpárt a nevelés fáradalmaitól. A természetes módszerrel röptetett galambok esetén megpróbáljuk a legjobb versenyzőinket egymással párba állítani, hogy elkerüljük (az elvesztésükből adódó) fészekállapot felbomlását.

  • Özvegy versenyzési módszer:

Az özvegyekkel való versenyzés a legelterjedtebb versenyzési mód Nyugat-Európában, de Magyarországon is egyre több művelője van. Az ,,özvegy" hím és tojó rendszeresen találkozik a felkészítés során, de a versenyek időtartamára elválasztjuk őket. Előtte és utána (márciusban és augusztusban) rendesen nevelnek, költenek. A módszer fő előnyei: az özvegyek a versenyidőszakban nem kotlanak, nem nevelnek, nincs fészekrehajtás, pépelés. A dúcban levő ürülék negyedannyi, jó a dúc levegője. Az özvegyek vízfogyasztása lényegesen kevesebb. (Ez szállításkor és a versenyek alkalmával előnyt jelent.) Az özvegy galamb egész héten át zárt ajtók mögött pihen, összes energiáját az erőgyűjtésre fordítja. Csak napi maximum 2 órás tréningrepülés engedélyezett. Az özvegy galamb több versenyre küldhető. A rövid - és középtávú versenyeken nagyobb a hazatérést motiváló erő.

-

A postagalambok takarmányozásának különleges szempontjai:

A postagalamb luxusfogyasztó, könnyen elzsírosodhat, ezért adagoltan kell etetnünk. Általában a magkeverékeket csoportos etetés formájában biztosítsuk. Egyedi etetésre csak a kiegészítő takarmányozáskor van szükség. Versenygalambok esetén az energiaellátásra kell törekedni elsősorban. Költő, nevelő, vedlő galambok esetén a fehérjeellátás fontos. A gyors energiamozgósításhoz tökéletes ásványianyag és vitamin ellátás szükséges. A igiénikus itatásra nagy figyelemmel kell lennünk, az tetéseket azonos időben kell végeznünk. Kedvenc magokat (kendermag,) külön fészeketetőkben etessük. Naponta többször etessünk, ne hagyjunk takarmányt az etetőben.


Röpgalamb-tenyésztés jellegzetességei

_

A röpgalambtenyésztés nagy múltra tekint vissza. Már az 1500-as években hiteles leírásokban említik pl. a keleti pergők ősét. Főként az akkori Törökország területén voltak népszerű tenyésztett fajták. Európába a diplomaták, kereskedők közvetítésével kerültek át.

_

A röpgalambok elhelyezése:

_

Hazánkban általában a padlástérben kialakított röpgalamb dúcok terjedtek el. Funkcionális egységei megegyeznek a postagalambok elhelyezésével: versenydúc, fiatalok dúca, tenyészdúc építésére van szükség. Speciális igény a jól megépített tetőkijáró. Optimális az 1m˛ alapterületű kijáró, amelyen 25-30 galamb kényelmesen elfér. Fontos, hogy a kiröptetések irányába épület, fa, egyéb zavaró tereptárgy ne legyen, nehogy sérülést okozzanak. Nem igényelnek nagy voliereket mert jóval több időt töltenek a levegőben, mint a kijárókban.

 

Röpgalambok típusai:

_

Földrajzi elterjedésük alapján (Szűcs, 1991):

-          Nyugat és Közép-európai hosszúcsőrű keringők

-          Nyugat és Közép-európai középhosszú-csőrű keringők

-          Délkelet és Kelet-európai hosszúcsőrű keringők

-          Délkelet és Kelet-európai középhosszú-csőrű fajták

-          Pergő fajták

-          A Föld más területein keletkezett fajták

_

Csőrhosszuk szerint:

-          Hosszúcsőrű (20-35 mm): pl. dán keringő

-          Középhosszú-csőrű (10-15 mm): pl. csepeli magasszálló keringő

-          Rövidcsőrű (3-6 mm): pl. budapesti rövidcsőrű

 

Röpmodoruk szerint

-          Falkarepülők: pl. budapesti magasröptű keringő

-          Szólószállók: pl. angol tippler

-          Bukó és pergő galambok: pl. székesfehérvári bukó, debreceni pergő

vagy

-          Gyors (denevér-) röpmodorú fajták: pl. budapesti magasröptű keringő

-          Lassú (lebegő-) röpmodorú fajták: pl. szegedi keringő

_

Röptetési módok, röpstílusok:

 Keringők: Legnagyobb történelmi múlttal rendelkező igen népszerű fajták.  A falkarepülők között megkülönböztetünk gyors röpmodorú zárt csapatban szállókat (pl. a budapesti magasröptű keingő), amelyek gyorsan spirálszerű vonalban emelkednek az ég felé és hamar elérik a röpmagasságot. Vannak fajták (pl. a lengyel magasszálló keringő), amelyek viszont lassan, nyugodtan emelkednek a magasba. Lassú röpmodorú, zárt csapatban szálló, lebegő röpmodorú fajtánk pl. a makói magasszálló keringő. Sajátságos stílusú a nyikolajevi magasszálló, amely 8-10 órás repülésre képes, de elérve a röpmagasságot, nem köröz, hanem a kiterjesztett szárnyakkal és farokkal vitorlázik.

 Röptipplerek: Egyedülálló röpteljesítményre képes fajták tartoznak ide (pl. angol tippler keringő). Gyors röpmodorúak, spirál vonalban haladnak felfelé, hamar elérik a röpmagasságukat, majd egymás mellett szállnak. Egészen fiatalon, már 5 -7 hetesen már akár 5 óra hosszat is képesek repülni, 14 hetesen 10 óra repülésre képesek, a felnőttek pedig akár 20-21 órát is képesek a levegőben tölteni.

Bukó és pergő galambok: A bukók általában alacsonyan szállnak, miközben egy-egy hátraszaltót tesznek a levegőben. Nagyrészük igazi röpképességét már elvesztette, esztétikai élményt nyújtó külalakjuk miatt viszont népszerű fajták. Vannak azonban igazán jól szálló és bukó fajták is (kassai, cseh, stb.). A pergők általában komoly akrobatikus képességekkel rendelkeznek. Igen jól forgó fajták a keleti -, birminghami-, debreceni pergő. A kaukázusi csattogó pergő a „tornyozó” típusú pergők közé tartozik, amely képes 15-20 hátraszaltó után 50-80 métert toronyszerűen emelkedni. A szalay forgók vízszintes forgási röppályán forognak, mialatt a röpmagasság nem változik. Speciális pergési mutatványra képesek az angol parlor és az indiai „lothan” keringők. A földönforgók három típusát különböztetjük meg: egyes bukók (egy teljes szaltót vet), dupla bukók (két teljes szaltó a talaj érintése nélkül) és a tartam bukók (folyamatos hátraszaltókat vet). A körcsattogó galambok a kiválasztott tojó körül kis köröket írnak le. Valójában ez a 3-7 kör a hím nászrepülésének felel meg.

A röpgalambok takarmányozásának alapelvei megegyeznek a postagalambokéval, hiszen ebben az esetben is kimagasló teljesítményre képes szervezet igényeit kell kielégíteni.

 


Díszgalambtenyésztés jellegzetességei

A fajtacsoportok legnépesebb táborát a díszgalambok képviselik. A több mint 30 magyar fajta zöme is e csoportba tartozik. Közülük számos fajta Európában sőt Európán kívül is elterjedt, ami a magyar díszgalambtenyésztés dicsősége. Fő tenyészcél a különböző fajták szépségjegyeinek fejlesztése, rögzítése az utódnemzedékekben.

_

A díszgalambok elhelyezésének specialitásai:

A díszgalambok számára igen fontos a nagy kifutók, volierek, tetőkijárók alkalmazása, amely a szabadban való mozgásuk, pihenésük miatt fontos, valamint biztonságot nyújt a ragadozók ellen. A tenyészállatok elhelyezése külön galambházban szükségszerű, ahogyan a fiatalok számára is külön dúcrészt kell kialakítani.

Díszgalambok takarmányozásának sajátosságai: 

 

 A díszgalambok takarmányozásakor figyelemmel kell lennünk arra, hogy a létfenntartáson túl a tojástermelés, a begytejtermelés és a fiókanevelés valamint a vedlés külön tápanyagszükségletét is biztosítanunk szükséges. A téli pihenő időszakban a nemeket külön kell választani, takarmányozásuk a hőmérsékleti viszonyoktól függő, nemenként nem különbözik. A rövidcsőrű fajták esetén fontos, hogy a borsónál, kukoricánál kisebb szemű takarmánnyal etessünk. A nyári, keltetési időszakban a fiókanevelés alatt a tápanyagszükséglet nő, a hüvelyeseket, az olajos magvakat szívesen fogyasztják. Ez utóbbiak fontosak a közelgő vedlési időszak miatt is. Egyes fajták nehezen nevelnek, ezért un. dajkagalambokat is el kell helyeznünk az állományunkban. Ezeket célszerű egy másik dúcrészben elhelyezni. A fiókanevelés táplálékszükségletét a dajkagalambok ellátásán keresztül biztosíthatjuk. A díszgalambokat egész évben adagoltan etessük, mindig azonos időben, lehetőség szerint reggel és délután. A különböző fajták eltérő igényeit takarmánygyártó cégek speciális magkeverékeivel tudjuk kielégíteni.

_

Kiállításokra való felkészítés:

_

A kiállítások a díszgalambok fő megmérettetési lehetőségei, melyre való felkészítés során egyik legfontosabb feladatunk a galambjaink kiállítási kondícióba hozása, ami mindig egy kis pluszot jelent a normál kondícióhoz képest. A jó takarmányozás és megfelelő gondozás, a tisztaság és a betegségek elleni védekezés előfeltétele a sikeres szereplésnek. Gondozásuk során külön hangsúlyt kap a külső paraziták elleni védekezés, hiszen a díszgalambok egyik ékessége a tollruha, amelyet óvni kell. A kiállításra kerülő galambokat hozzá kell szoktatni a kiállítási ketrechez, melyet úgy érhetünk el, hogy a kiállítás előtt 1-2 héttel egyedi ktreces elkülönítőben helyezzük el őket, itt egyedi fészeketetőben kapnak eleséget és vizet. A kiállítás előtt célszerű a tollakat fürdetéssel megtisztítani, a galambház padozatát alomanyaggal fedni. A kiállításra egyedi szállítórekeszekben célszerű a galambokat szállítani, hogy a tollazatuk ne törjön, egymásban a verekedések révén ne tudjanak kárt okozni.

 


Haszongalamb-tenyésztés jellegzetességei:

Az iparszerű vágógalamb előállítás őshazája az USA, főleg a déli allamok. Itt a farmok átlagosan 2-3000 párral dolgoznak. A pecsenyegalamb előállítás gazdaságosságát az USA-ban jelentősen segíti az a tény, hogy az összköltség számottevő hányadát kitevő takarmányköltség kedvezőbb, mint a  konkurensek esetén. Ettől függetlenül Európában is jelentős múltra tekint vissza a húsgalamb tartás, különösen Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és Magyarországon. A nálunk termelt pecsenyegalamb szinte kizárólag exportra kerül.

Haszongalambtartás technológiája:

Hazánkban is elsősorban az amerikai tapasztalokat hasznosítva jöttek létre az iparszerű kis és nagyüzemek. A csoportos tartás esetén általában 15-30 pár galambot tartanak egy-egy fülkében, melynek alapterülete 5-10 m˛. Optimális a rácspadozat, mely higiénikus termelést tesz lehetővé. A fülkékbe a kezelőfolyosókon keresztül lehet bejutni. A fülkék mindegyikéhez volier tartozik. A galambok ellátása automata etetőkkel és itatókkal történik. A párok számára ikerfészkeket biztosítanak. A fülkéket egyszerre telepítik be azonos korú galambokkal. Mindig ügyelni kell a helyes ivararányra, hogy az un. háremszerű tojótartásból eredő harcokat megelőzzük. Rendkívül fontos a fülkék száraz mikroklímája, optimális belső hőmérséklete (15-20 şC) és relatív páratartalma (60-70%). A ketreces tartás előnyei az előbbivel szemben (tekintettel arra, hogy egy-egy ketrecbe egyetlen pár kerül): a párbaállás és a fészekfoglalás összes problémája megszűnik, a galambok a költés, nevelés ideje alatt nem zavarják egymást, a territóriumharcok kiküszöbölhetőek, a tojástörés és a fiókák összetiprása elmarad, a fészekfiatalok nem tudják összetörni a következő tojásgarnitúrát, őket más idegen galambok nem tudják bántalmazni, az utódok származásellenőrzése objektív, az egyes tenyészpárok értékmérő tulajdonságai mérhetőek, a rácspadló alkalmazása higiénikus termelést tesz lehetővé.

_

A vágógalambok és tenyésznövendékek nevelése:

_

A 28-30 napos pecsenyegalambokat a szülőpártól leválasztják, majd célszerű 10-20 napig kiscsoportos tartásban utónevelni, mely idószak alatt a vágóértékük nem csökken. A tenyésznövendékeket a szülők termelési mutatói, az életkornak megfelelő testtömeg, az egészségi állapot és a kondíció alapján választják ki. Választás után 10-20 napig kiscsoportban nevelik tovább, hasonlóan a pecsenyegalambokhoz, majd ezt követően férőhelytől függően kb. 50-es csoportokban utónevelik őket. 5-6 hónapos korukra tenyészéretté válnak.

_

Haszongalambok takarmányozása:

_

A tenyésznövendékek 3 hónapos korukig igényeiknek megfelelő mennyiségű takarmányt kapnak. Ezt követően, hogy a tojók el ne hízzanak, korlátozzák a takarmányfelvételt, ami azt jelenti, hogy minden második napon kapják a testtömegük 5 %-nak megfelelő mennyiségű eledelt. A galambok etetésére abrakot, tápot és koncentrátumot használnak. A tenyészállatok táplálására olyan granulált tápot állítanak elő, amely kielégíti a létfenntartás igényén túl a fiókák fejlődési erélyének megfelelő szükségletet is, valamint alkalmazkodik a párok termelési szintjéhez. Egy pár napi takarmányfelvétele 120-140 g. Éves viszonylatban ez 40-45 kg takarmányszükségletet jelent.

 

 

 

 

 

Oldalmenü
Naptár